serbli × A: 1791 serblire (NSz.); 1791/ serbedlije (I.OK. 30: 259); nyj. serbéli, sḙ̈ērbëlli, sërbli (ÚMTsz.) J: 1 1791 ’éjjeli edény | Nachttopf’ (↑); 2 1958 ’törött edény | gebrochenes Geschirr’ (ÚMTsz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) sche͡a'rwa'l ’éjjeli edény’, (B.) scherberl ’ua.; cserép’, (N. szlk.) scherbl ’éjjeli edény’, – ném. Scherbel ’ua.; edényke; stb.’ [< ném. Scherbe ’törött edény cserepe; (virág)cserép’]. ⌂ A változatok többszöri átvételre utalnak. A (d)li szóvéghez vö. →cetli, →hecsedli; stb.