selyp A: 1138/ ? Selpe [sz.] [szn.] (MNy. 32: 135); 1415 ? Selyp (Csánki: TörtFöldr. 1: 106); 1560 k. Selipen, Selpen (GyöngySzt. 2747., 2746.); 1838 Szejp (NSz.); nyj. sëjp (Nyatl.) J: ‹mn› 1138/ ? ’bizonyos hangokat hibásan ejtő, pöszén beszélő | lispelnd’ (↑), 1560 k. ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1138/ ? ’bizonyos hangokat hibásan ejtő, pösze személy | Lispler’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 122)

selypeget † A: 1585 selypegetoͨk (Cal. 122); 1604 Selpegetoͤc (Szenczi Molnár: Dict. Balbúcinor) a.) J: ’bizonyos hangokat hibásan ejtve, pöszén, selypítve beszél | lispeln’

selypeg A: 1604 Selpegoͤk (Szenczi Molnár: Dict.); 1604 Selypegoͤ [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Bambálió a.); 1870 selypėg (CzF.) J: ’bizonyos hangokat hibásan ejtve, pöszén, selypítve beszél | lispeln’

selypes A: 1604 Selpes (Szenczi Molnár: Dict. Bléſus a.); 1669 selypesnec (NySz.); 1759 serpes (MNy. 71: 250); 1774 Seipes (NSz.); 1787 szelpessen (MNy. 71: 250); 1870 selypės (CzF.); nyj. sepös (ÚMTsz.) J: ’bizonyos hangokat hibásan ejtő, pöszén beszélő | lispelnd’

selypít A: 1604 Selpetoͤczke [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Bleſulus a.); 1786 selypit (MNy. 71: 250); 1789 selypítö́ (NSz.) J: ’bizonyos hangokat hibásan ejtve, pöszén, selypítve beszél | lispeln’ #

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  Hasonló, a →pelyp típusú hangutánzáshoz, ill. a két szócsalád összefüggéséhez vö. pösze : csösze (→pöszöget). Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: fr. susseyer; cseh šeplati; stb.: ’selypít’. A szócsalád igei tagjai az onomatopoetikus eredetű tőből származnak, a selyp-ből származékszóként való magyarázatuk nem meggyőző. A selyp vagy az igékből keletkezett elvonással, vagy azokkal párhuzamosan fejlődött. – A selypes szó vagy a selyp vagy az igei tő melléknévképzős származéka. – A (R.) Selypestó  [hn.]  (1483: MNy. 26: 329) típusú helynevek talán a →zsilip-hez tartoznak.

☞ TESz.; MNy. 79: 462; Benkő: FiktI. 50; EWUng.