selma × A: 1703 selma (MNy. 43: 308); 1716 Selymának (MNy. 73: 244); 1803 Sejmák (MNy. 43: 308) J: [jelzői értékben is] ’gazfickó, kópé, kujon | Schelm, Schalk’
Szlovák vagy esetleg cseh jövevényszó. | ≡ Szlk. šelma ’ragadozó állat; gonosz, durva ember; gazember; gazfickó, huncut, kópé’; cseh šelma ’ragadozó állat; bestia ‹elvont›; gazfickó, huncut, kópé’ [< ném. (kfn.) schëlme ’pestis; marhavész, tetem, dög ‹szitokszóként is›’]. Vö. még le. szelma ’kópé, csirkefogó, csibész’; ukr. шельма ’ua.; csaló, szélhámos; gazember’; stb. ⌂ A magyarban jelentésszűkülés ment végbe. ⚠ Németből való származtatása fonológiai és időrendi okok miatt kevésbé valószínű.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 740; TESz.; EWUng.