sashudik ∆ A: 1525 el sashattak (MNy. 37: 204); 1645 el-sashutt [sz.] (NySz.); 1793 elsassudott [sz.] (NSz.); 1870 sassudik [▽] (CzF.) J: 1 [el~ik] 1525 ’elpusztul, tönkremegy | untergehen, zugrunde gehen’ (↑); 2 1793 ’bajlódik, gyötrődik | sich plagen, leiden’ (↑)

saslódik × A: 1652 néki saslodik (NySz.) J: 1 1652 ’rossz állapotban (meg)rögzik, megmarad | in einem schlechten Zustand beharren’ (↑); 2 1876 ’bajlódik, kínlódik | sich abmühen, sich plagen’ (Nyr. 5: 572); 3 1903 ’lappang, bujkál | sich versteckt halten’ (Nyr. 32: 513); 4 1909 ’satnyul | verkümmern’ (NyF. 56: 37)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A szóvégek különböző gyakorító-visszaható képzők. Egyes jelentések kialakulásánál feltételezhető a →satnyít szócsalád hatása.  ∼  Ugyanebből a tőből másik igeképzővel: sasul ’magát emészti, lankad; csillapul ‹fájdalom›, zsibbad ‹testrész›’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 515); saslog ’lappang, bújkál, lopódzik; kószál, csavarog’  (1897: MTsz.); stb. A szócsalád tagjai a nyelvjárásokban élnek.

☞ TESz. saslódik a.; EWUng.