sarjú [5] A: 1364 ? Sarnyapathaka [hn.] (OklSz.); 1480 Sarnyo [hn.] (OklSz.); 1533 Surnia (Murm. 702.); 1577 sariu (KolGl.); 1589 sareath (Úriszék 221); 1696–1831 sargyut (MNy. 59: 236); 1760 sarnyú tartó (NSz.); 1838 sargyi (Tsz. Sargyú a.); nyj. sari, surnyó (MTsz.) J: ‹fn› 1 1364 ? ’fiatal hajtás; ilyennel borított terület | junger Trieb, Sprößling; mit Sprößlingen bewachsene Fläche’ (↑), 1636 ’ua.’ (NySz.); 2 1533 ’serkedő szakáll, pelyhedzés | erster Bartwuchs, Flaum’ (↑); 3 1577 ’levágott, lekaszált növény tövéből ugyanazon évben újra nőtt hajtás | Grummet’ (KolGl.); 4 1887 ’utód, gyerek | Nachkomme, Kind’ (NSz.) | ‹mn› 1 1582 ? ’másodszedésű 〈termés〉 | zweitmalig 〈Heu, Frucht〉’ (Úriszék 68), 1818 ’ua.’ (NSz.); 2 1802 ’szedés, nyesés után újra kisarjadó 〈növény, hajtás〉; felesleges 〈növényi hajtás〉 | erneut sprossend 〈Pflanzentrieb〉; überflüssig 〈Pflanzentrieb〉’ (NSz.); 3 1838 ’egyazon évi második keltetésből való 〈baromfi〉 | aus der zweiten Brut schlüpfend’ (Tsz. Előfű a.); 4 1842 ’〈becsmérlő jelzőként〉 | 〈als abschätziges Attr.〉’ (NSz.); 5 1879/ ’fiatal, serdülő 〈személy〉 | jung, heranwachsend 〈Person〉’ (NSz.)
sarang × A: 1369 ? Sarang [szn.] (PRT. 8: 383); 1792 sarjangozik [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1832 Sarang (NSz.) J: 1 1369 ? ’fiatal, növényi hajtás | junger Trieb, Sprößling’ (↑), 1792 ’ua.’ (↑); 2 1842 ? ’kis része vminek; maradéka, vége vminek | kleiner Teil; Rest’ (NSz.), 1957 ’ua.’ (Nyr. 81: 242)
sarj A: 1600 k. sárjával [ɔ: sarjával] (Radvánszky: Szak. 82); 1792 Sarj (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1805 sarny (NSz.) J: 1 1600 k. ? ’fiatal növényi hajtás | Pflanzentrieb’ (↑), 1797 k./ ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 2 1800 ’vágóeszköz éle | Schneide’ (NSz.); 3 1815 ’〈fegyvernévként〉 | 〈als Name einer Waffe〉’ (Nyr. 3: 501); 4 1832 ’az él csorbasága, reszelőssége | Scharte’ (NSz.); 5 1836/ ’utód | Nachkomme’ (NSz.)
sereng × A: 1652 sereng (NyK. 36: 303–304); 1874 sering (Nyr. 3: 428) J: ’másodkaszálású széna | Grummet’
sarjad A: 1792 ſarjadni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Sarjú a.); 1796 sarnyadékok [sz.] (NSz.) J: 1 1792 ’kihajt, új hajtása nő | keimen, treiben’ # (↑); 2 1815 ? ’származik, ered | stammen’ (NSz.), 1833 ’ua.’ (NSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a sarjú egy származékszó szófajváltásával keletkezett. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ú képzővel, egy ősi igéből, amelynek adatolt előfordulása a →sor² (→sorol). Az ige palatális párjához vö. →sürög, →sűrű. A sarjú szó belseji j-je szervetlen hang; vö. →fürj. A szó leginkább a főnévi 3. jelentésében használatos.
A sarang származékszó. | ⌂ A sarang az igei alapszó -g névszóképzős származéka; a szó belseji n szintén névszóképző vagy inetimologikus járulékhang lehet. Ugyanebbe a szócsaládba tartozik a sereng is, amely az igei alapszó palatális változatából keletkezett a sarang-gal azonos módon.
A sarj elvonás. | ⌂ A sarj elvonással keletkezett a sarjú (sarja, sarjat stb.) toldalékolt alakjaiból.
A sarjad származékszó. | ⌂ A sarjad a sarj-ból keletkezett -d denominális igeképzővel. A sarjad mellett a palatális hangrendű párhuzamos alak is előfordul; vö. szerjedezik ’hajt’ (1787: MNy. 65: 477).
☞ TESz.; EWUng.→ sarkall, sarok, sorol, surján, sürög, sűrű, szorgalom