sakter A: 1782–1783/ sáhterjokat (NSz.); 1803 ſakter (Márton J.: MNSz.–NMSz. schachter a.); 1803 ſaktérozni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Schachten a.); nyj. saktërull [sz.] (Nyr. 96: 360) J: ’izraelita hitközségi alkalmazott, aki a háziállatok rituális levágását és az újszülött körülmetélését végzi, metsző | Schächter’
Jiddis jövevényszó. | ≡ Vö. jidd. schachten ’az izraelita vallás rítusainak megfelelően levág ‹állatot›’ [< héber šāḥaṭ ’levág, leöl’]. Bár a jiddis alak nem dokumentálható, ez a származtatás kézenfekvő. Ezt támasztják alá a jiddisből a németbe átkerült jövevényszók is: ném. schächten, (R.) schachten ’az izraelita vallás rítusainak megfelelően levág ‹állatot›’, Schächter (R.) schachter ’vki, aki állatot vág, öl’. ⌂ A szó belseji k hanghelyettesítés eredménye; vö. →pech, →sakk stb. A szót leginkább az izraelita vallással kapcsolatban használták.
☞ TESz.; EWUng.