sündörködik × A: 1585 swdoͤlkoͤdoͤm [▽] (Cal. 161); 1647 suͤdoͤrkoͤdését [sz.] (OklSz. sündörgődzik a.); 1808 Sündörködni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); nyj. söndörköd-ik (MTsz.) J: 1 1585 ’hízelkedve forgolódik, jár-kel | schmeichelnd herumstreichen’ (↑); 2 1895 ’sürög-forog, lábatlankodik | jmdm unter den Füßen sein’ (Nyr. 24: 240)

sündörög [1] A: 1760 sündörgödzött [sz.] (NyK. 26: 342); 1796 sündörögtek (NSz.); 1870 sündörg (CzF.); 1873/ söntörgött (NSz.); nyj. sëndërëg, sűdörög (ÚMTsz.); sintereg (MTsz.) J: 1 1760 ’ólálkodik, settenkedik | herumschleichen’ (↑); 2 1796 ’hízelegve forgolódik, jár-kel | schmeichelnd herumstreichen’ (↑); 3 1800 ’sürög-forog, lábatlankodik | jmdm unter den Füßen sein’ (NSz.) Sz: sündörgő(d)zik 1760 ’ólálkodik, settenkedik | herumschleichen’ (↑); 1796 k./ ’hízelkedve forgolódik, jár-kel | schmeichelnd herumstreichen’ (NSz.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  Az -r gyakorító képzős relatív tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →sodor igével; sőt az sincs kizárva, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a seder igének, a →sodor palatális párjának a származékai, bár a seder (→sodor) kései felbukkanása nehézséget jelent. A végződés -ködik gyakorító-visszaható, ill. -g gyakorító képző. A szó belseji n szervetlen járulékhang.  ∼  A sündör ’hízelgő személy’  (1808: Sándor I.: Toldalék); sündör ’hízelgő ‹mn›’  (1838: Tzs.) elvonás az igékből.  ⚠  A szócsalád tagjainak a →sodor igétől független onomatopoetikus magyarázata kevésbé valószínű.

☞ Nyr. 68: 51; TESz. sündörög a.; EWUng.→ sodor