süldő [6] A: 1229/ ? Seldeu [hn.] (VárReg. 358.); [1237–1240] Syldev [szn.] (PRT. 1: 772); 1395 k. ʒíldew Díſno (BesztSzj. 1031.); 1405 k. ſilde (SchlSzj. 1453.); 1562 Swldew (MNy. 80: 380); 1604 Suͤduͤ (Szenczi Molnár: Dict.); 1670 k. Södö (MNy. 80: 380); 1684 Sőldj Marha (MNy. 80: 380); 1838 Süjdő (Tsz.); nyj. sűdémet, südü, sűdűgyerek (MTsz.) J: ‹mn› 1 [1237–1240] ’első évében levő, fiatal serdülő 〈állat, főleg disznó, nyúl〉 | jung 〈Tier, haupts. Schwein, Hase〉’ # (), 1395 k. ’ua.’ (); 2 1816 ’először vemhes 〈disznó〉 | zum erstenmal trächtig 〈Sau〉’ (Gyarmathi: Voc. 100); 3 1817 ’serdülő 〈személy〉 | heranwachsend 〈Person〉’ (NSz.); 4 1824/ ’újonc, a maga szakmájában kezdő 〈személy〉 | angehend, als Neuling tätig’ (NSz.) | ‹fn› 1 [1237–1240] ? ’fiatal állat, főleg disznó, nyúl | Jungtier, Frischling, Junghase’ (), 1405 k. ’ua.’ (); 2 1750 ’herélt disznó | verschnittenes Schwein’ (Wagner: Phras. Majalis a.); 3 1833 ’ifjonc, kamasz | grüner Junge’ (NSz.)

Valószínűleg relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -d gyakorító képzővel jöhetett létre a sül (→süt) igéből. A szó végződése a folyamatos melléknévi igenév képzője. A jelentésfejlődéshez vö. (R.) sütő malac ’sütésre alkalmas fiatal disznó’  (1682: Nyr. 73: 345). A jelentésekhez vö. még →bakfis.

Nyr. 79: 98; TESz.; EWUng. süt