sóvárog [1] A: 1628 sovárgással [?✐] [sz.] (NySz.); 1712 sovárog (MNy. 79: 248); 1781 zsovárgással [sz.] (NSz.); 1806 sóvárgással [sz.] (NSz.); 1839 sovárg (NSz.); 1842 sóvárog (NSz.) J: 1 1628 ? ’nyomorog, nagyon szűkösen él | sein Leben fristen’ (↑), 1712 ’ua.’ (↑); 2 1766 ’erősen vágyakozik vmire, erősen kíván vmit | sich sehnen’ (NySz.); 3 1839 ’vmit áhítva, vmi alkalomra lesve settenkedik vhol, sündörög vki körül | liebedienern’ (↑); 4 [ki~] 1898 ’kikönyörög | erflehen’ (Nyr. 27: 414); 5 1903 ? ’panaszol vmit; sopánkodik vmi miatt | klagen 〈trans.〉; jammern’ (NyF. 9: 30), 1953 ’ua.’ (ÚMTsz.); 6 1906 ’lassan megy vki után | langsam nachgehen’ (MNy. 2: 236)

sóvár A: 1759/ ? sovál (NSz.); 1784 sovár (Baróti Szabó: KisdedSz. 76); 1831 sóvár (NSz.) J: ‹mn› 1759/ ? ’vágyakozó, sóvárgó | sehnsüchtig’ (↑), 1784 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1846 ’sóvárgás | Sehnsucht’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a sóvárog fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →sóhajt szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. A végződés gyakorító képző. A jelentések egymással főleg metaforikus összefüggésben állnak. Az ige ma leginkább a 2. jelentésében használatos.

A sóvár elvonás eredménye. |  ⌂  A sóvárog-ból jött létre elvonással.  ⚠  Bár a →sopár-ral való összefüggés nem meggyőző, szemantikai kölcsönhatással számolhatunk.

☞ TESz.; EWUng.→ sóhajt