sógor A: 1450 Swogor [szn.] (OklSz.); 1512 Sogor [szn.] (OklSz.); 16. sz. második fele ſ́sogoromnak (RMNy. 2/2: 28); 1716 sógromtúl (OklSzPótl.); nyj. soger (ÚMTsz.); suó (MTsz.) J: 1 1450 ? ’rokon, 〈különösképpen〉 a házastárs rokona | Verwandter 〈haupts. durch Heirat〉’ (↑), 1575 ’ua.’ (Heltai: Krón. 38); 2 1587 ’〈az egyik házasfél szempontjából:〉 a másik házasfél fivére, 〈a testvér szempontjából:〉 a nővér férje; [az asszony, nő, né szavakkal mint utótagokkal alkotott összetételekben az utótaggal együtt:] a másik házasfél nővére vagy a fivér felesége | Schwager’ # (MNy. 62: 238); 3 1662/ ’〈megszólításként:〉 barát, cimbora, pajtás | Kamerad, Kumpan 〈als gemütliche Anrede〉’ (Szalárdi: Krón. 80); 4 1775 ’német, ill. osztrák ember | Deutscher, Österreicher’ (MNy. 58: 109); 5 1888 ’nász 〈rokonságnévként〉 | Vater des einen Ehepartners 〈für die Eltern des anderen〉’ (Nyr. 17: 44); 6 1892 ’a nagynéni férje | Ehemann der Tante’ (Nyr. 21: 528) Sz: sógorság 1575 ſwogorſágnál (Heltai: Krón. 40)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) swoger, (szász E.) schwogər, (h. kor. úfn.) swager, swoger, – ném. Schwager: ’lánytestvér férje; a másik házasfél fiútestvére, R. após; pajtás, cimbora ‹megszólításként›’ [indoeurópai eredetű; vö. óind śvāśuraḥ ’az apóshoz tartozó’; lat. socer ’após’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. švogor; cseh švagr; stb.: ’sógor’. ⌂ A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásához vö. →cérna, →cikkely stb. A 4. jelentés alapja, hogy Magyarország évszázadokon keresztül Habsburg fennhatóság alatt állt. Az 5. és 6. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett az 1. jelentés alapján. A sógor gyakran szerepel összetételekben az →asszony utótaggal, jelentése ’rokon; sógornő’; ehhez vö. sógorasszony (16. sz. második fele: RMNy. 2/2: 28). ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (N.) šogor; rom. (N.) șogor: ’sógor’.