szemita A: 1829 Sémita (TudGyűjt. 13/8: 36); 1883 semita-politika (NSz.); 1894 sémita (NSz.); 1951 szemiták (Terényi: IdSz.) J: ‹mn› 1829 ’a sémi népekhez, főleg a zsidókhoz tartozó, velük kapcsolatos, rájuk vonatkozó | semitisch, haupts. jüdisch’ (↑) | ‹fn› 1884 ’sémi, főleg zsidó személy | Semit, haupts. Jude’ (MagyLex. 14: 551)

sémi A: 1855 k./ sémi (NSz.) J: ’egy előázsiai és észak-afrikai nyelv- és népcsoporthoz tartozó, velük kapcsolatos, rájuk vonatkozó | semitisch’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a sémi valószínűleg idegen eredetű személynév származékszava. |  ≡  Vö. lat.  (kés.) Sem  [szn.]; gör. Σήμ  [szn.]; stb.: ’‹Noé legidősebb fiának a neve›’. A szóvég -i melléknévképző; az alaktanához vö. →drákói, turáni  (1897: PallasLex.) stb.

A szemita nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. Semit; ang. Semite; fr. sémite; stb.: ’sémita, szemita’.  ⇒⌂  A magyarba főleg a német nyelvből került.  ⌂  A szóvégi a latinosítás eredménye. A sémita változat a sémi hatását mutatja.  ∼  Ugyanerre az etimonra mennek vissza: antiszemita ’antiszemita ‹fn›; antiszemita ‹mn›’  (1882: NSz.), antiszemitizmus ’zsidóellenesség’  (1893: NSz.), német jövevényszók.

☞ TESz. antiszemita a. is; EWUng.