sárga A: 1360 Sarga [szn.] (OklSz.); 1536 meg ſaargodnek [sz.] (Pesti: Fab. 61a); 1610 k. Szarga (MNy. 11: 134) J: ‹mn› 1 1360 ’sápadt, vértelen 〈test-, arcszín〉, (szalma)szőke; olyan színű, mint az érett citrom, szalma stb. | blaß 〈Gesicht, Haut〉; (stroh)blond; gelb’ # (); 2 1583 ’rövid szőrzetét tekintve barna, barnás v. vörhenyes, de nem fekete sörényű és farkú 〈ló〉 | braun, bräunlich od. rötlich, aber ohne schwarze Mähne und schwarzen Schweif 〈Pferd〉’ (RMNy. 2/2: 302); 3 [ ~ irigység] 1792 ’nagyfokú 〈irigység〉 | blaß 〈Neid〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1581 ’a sárgás árnyalatú bőrszínű személy | Gelber’ # (NySz.); 2 1598 ’aranypénz | Goldmünze’ (NySz.); 3 [többnyire sárgája alakban] 1629 ’tojás belsejének sárga része | das Gelbe von etw, zB. Eidotter’ # (NySz.); 4 1748–1763 ’sápadt arcszín | blasse Gesichtsfarbe’ (NySz.); 5 1797/ ’sárgásbarna szőrű ló | goldbraunes Pferd’ (NSz.) Sz: sárgul 1372 u./ meg ſargolott (JókK. 2) | sárgít 1585 Sárgito [sz.] (Cal. 422) | sárgás 1585 sargás (Cal. 440) | sárgállik 1618 Sárgálva [sz.] (NySz.)

sárig × A: 1416 u./¹ ſaroǵ (BécsiK. 81); 1580–1658 sárig (ErdTörtAd. 1: 92); 18. sz. sári, sarik (Nyr. 2: 224, 225) J: ’sárga | gelb’

A szócsalád alapja, a sárig vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ⌂  Vö. →sár². A magyarba átkerült alak *šarı̈γ ’sárga’ lehetett. A szóvégi γ > g változáshoz vö. →keszeg, →szeg² stb. 2 Származékszó. |  ⌂  Belső keletkezésű, a →sár² szó -g névszóképzős származéka; vö. kéreg (→kér²), lovag (→) stb.  ⌂  A sárga hangátvetéssel keletkezett a sárig, sárog szavakból. A sárga eredeti jelentése a melléknévi 1. jelentés lehet. A melléknévi 3. jelentés keletkezéséhez az a körülmény vezetett, hogy a besárgulás gyakran az epebántalom jele, és a néphit szerint az epe a rossz tulajdonságokkal áll összefüggésben; vö. ném. gelber Neid, blasser Neid ’sárga irigység, sápadt irigység’; stb.

Gombocz Z.: BTLw.; Nyr. 41: 68, 66: 71; TESz.; Ligeti: TörK. 477; EWUng. sár²