sáfrány A: 1395 k. ſaphran (BesztSzj. 346.); 1435 k. ſafo[r]ia[n] (SoprSzj. 183.); 1496 Safranyos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1527 zaprannyal (ÉrdyK. 446); 1548 sáfránnak (RMKT. 2: 218); 1550 e. saapran (MNy. 57: 357); 16. sz. ʒaffrom, ſaffrom (MNy. 39: 395, 397) J: 1 1395 k. ’egy fajta, a nőszirommal egy családba tartozó, fűszerként, gyógy- és festőanyagnak használt növény; ezt és a vele rokon növényeket magában foglaló növénynemzetség | Safran, dieser als Gewürz; die Pflanzenfamilie Krokus (Crocus sativus)’ (MNy. 11: 38); 2 [gyakran vad~] 1525 k. ’a fészkes virágzatúak családjába tartozó, sárga virágú növény: pórsáfrány; imola, sulyomkóró | 〈zur Benennung versch. wilder Pflanzen〉’ (MNy. 11: 38)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Safran, (kfn.) safrân, saffaran, (R.) zaffrân, zafron; fr. safran, (R.) safre͂, šafre͂; ol. zafferano, (É.) safrán, šafaráŋ, ṣ̌afráŋ, safrána; sp. azafrán, (R.) zafran; kat. safrà; szbhv. šafran; cseh šafrán; stb.: ’sáfrány’. Vö. még lat.  (k.) safranus ’ua.’. Forrása: arab zaᶜferān ’ua.’. Európában előbb a katalánból és az olaszból, később a franciából és a németből terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba az olaszból és a németből került.  ⌂  A z-vel kezdődő írásváltozatok leginkább sz-es, esetleg zs-s kiejtést takarhatnak; a szó belseji p-s változatok hanghelyettesítéssel keletkezhettek a szótagzáró f helyett. A 2. jelentés metafora. – Egyes szomszédos nyelvekbe esetleg a magyarból is bekerülhetett.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.