rusztikus A: 1793/ rusticus (NSz.); 1867 rustikus (NSz.); 1879 rusztikus (NSz.) J: ’falusi(as); darabos, faragatlan, nyers | ländlich; rustikal’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. rusticus ’vidéki, falusi; egyszerű; esetlen, nehézkes’ [< lat. rus ’vidék, falu ‹a várossal ellentétben›’]. ≋ Megfelelői: ném. rustikal; fr. rustique; stb.: ’paraszti, parasztos’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-sel való kiejtéséhez vö. →alabástrom, →árestál stb. A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A szó belseji sz-es formához vö. →adminisztrátor, →amnesztia stb.
☞ TESz.; EWUng.→ rámol