rúd A: 1327 Rudas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ rudual (JókK. 31) J: 1 1327 ? ’hosszmérték | Längenmaß’ (↑), 1540 ’ua.’ (OklSz.); 2 1370 ’különböző méretű, célszerűen megmunkált fa- v. fémdarab | Holz- od. Metallstange; Deichsel’ # (Kniezsa: SzlJsz. 935); 3 1372 u./ ’karvastagságú. hosszabb, egyenes dorong | Knüttel’ # (↑); 4 1708 ’meghatározott tömegű, súlyú, nagyságú darab mint mértékegység | Barren 〈Edelmetall〉’ (Pápai Páriz: Dict.) Sz: rudas 1327 [hn.] (↑); 1370 rudas-zeker ’rúddal ellátott 〈kocsi, szekér〉 | mit Deichsel ausgerüstet 〈Wagen〉’ (Kniezsa: SzlJsz. 935); 1561 ’ilyen szekér rúdjához kötött ló | Stangenpferd’ (LevT. 2: 30)

Valószínűleg német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) ruote, (k.-ném.) rûde, (f.-ném.) růt: ’vessző, pálca; rúd; hosszmérték stb.’, – ném. Rute ’pálca, vessző; hosszmérték; ragadozó farka’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. lat. retae [többes szám] ’vízparti fák’; or. ратовище ’lándzsanyél’; stb.].  ⌂  A származtatás nehézségét a szóvégi d problémás volta okozza: egy középnémetből való átvétel szóvégi a-t eredményezett volna (vö. →cérna, →ciha stb.), a szóvégi (f.-ném.) t > m. d zöngésedésre pedig nincsenek megfelelő párhuzamok; vö. mégis →fajd, majd (→majdan).  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. rud ’bot’, rudo ’rúd; kocsirúd’; rom.  (N.) rúdă ’ua.’, (R.) ’hosszmérték’.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 440; EWUng.→ kiebrudal