ruccan A: 1832 Föl ruczczantak (Kreszn.); 1874 Russzan (Nyr. 3: 36) J: 1 [ma főleg ki~] 1832 ’hirtelen felkerekedik; vhova alkalomszerűen elmegy, kimegy | plötzlich aufbrechen; gelegentlich irgendwohin gehen, einen Ausflug machen’ (↑); 2 1874 ’siet | eilen’ (↑); 3 [össze~] 1897 ’összeszólalkozik, összezördül vkivel | sich zerwerfen’ (MTsz.)
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg feltehetően a hirtelen, gyors mozgás és az azzal járó hangjelenségek kifejezésére szolgált. A végződése -n mozzanatos képző. Az 1. jelentéshez vö. →kirándul. A 3. jelentés kialakulásához vö. összekoccan (→kocog), összezördül (→zördül).
☞ TESz.; EWUng.