rozsomák A: 1795 k. Rosomák (NSz.); 1799 Rozomák (NSz.); 1801 rozsomák (MNy. 59: 347) J: ’a menyéttel rokon, kutya nagyságú ragadozó állat, torkos borz | Vielfraß 〈Zool〉 (Gulo gulo)’
Vándorszó. | ≡ Ném. (R.) rosomak; cseh rosomák; szlk. rosomák; le. rosmak, rosomak; or. росомаха; stb.: ’rozsomák’. Közép-Európában a lengyelből terjedt el [tisztázatlan eredetű]. ⇒⌂ A magyarba főleg latin és német közvetítéssel, irodalmi úton került át. ⌂ A szó belseji z ~ zs-t tartalmazó alakok talán latinos olvasásmód eredményei; vö. →gimnázium, →próza stb.
☞ MNy. 59: 346; TESz.; EWUng.; MNy. 104: 76–80