rosta A: 1395 Rosthas [sz.] [hn.] (ZsigmOkl. 1: 425); 1405 k. roſtha (SchlSzj. 1128.); 1456 k. reſtaÿa (SermDom. 1: 336); nyj. rësta (MTsz.) J: 1 1405 k. ’főleg gabona- és egyéb magvak tisztítására, osztályozására való, szitához hasonló eszköz | grobes Sieb, Reiter’ (↑); 2 1456 k. ’a jónak a rossztól való elválasztására alkalmas eljárás, bírálat, ellenőrzés | Verfahren zur Trennung von Gut und Böse’ (↑); 3 [vén ~] 1836 ’öreg asszony | altes Weib, Vettel’ (NSz.) Sz: rostás 1395 [hn.] (↑) | rostál 1416 u./¹ èlroſtala ’rostával tisztít, átszűr | sieben’ (BécsiK. 174); [főleg meg~] 1588 [sz.] ’kiválaszt, elválaszt; szűréssel vizsgál | auslesen, scheiden; untersuchen’ (NySz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. rešeto ’rosta’; szlk. rešeto ’durva szita, rosta’, staré rešeto ’vénasszony’; or. решето ’durva szita, rosta’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ⌂  A rosta forma a szláv szó második nyílt szótagbeli magánhangzójának kiesésével és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az elvont 2. jelentéshez vö. szln. na rešeto dejati ’megvizsgál, górcső alá vesz’, tkp. ’átszitál’. A 3. jelentéshez vö. a szlovák kifejezést (↑), továbbá →skatulya, →szatyor stb.

☞ MNy. 16: 4; Kniezsa: SzlJsz. 469; TESz.; EWUng.