roncsol A: 1636 meg rontsoltam (NySz.); 1782 Rontsalódástól [sz.] (NSz.) J: 1 1636 ? ’tép, szaggat; marcangol | (zer)reißen; zerfleischen’ (↑), 1664 ’ua.’ (MonÍrók. 8: 376); 2 [ma főleg szét~] 1649 ’tör, zúz; tördel, morzsol | zerbrechen, zerquetschen; bröckeln, krümeln’ # (NySz.); 3 1752 ’kínoz, gyötör | quälen’ (NSz.); 4 1784 ’gyömöszöl; gyűr | pressen, stopfen; zerknittern’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 87); 5 1787 ’emészt, pusztít; bomlaszt | zerfressen; zerrütten’ (NSz.) Sz: roncsolódik 1750 rontsolódott [sz.] (Wagner: Phras. Quaſſatus a.)
roncs A: 1801 Ronts (NSz.) J: 1 1801 ’rongy | Fetzen, Lumpen’ (↑); 2 1856/ ’vminek torzult, használhatatlanná vált maradványa | Trümmer, Wrack’ # (NSz.); 3 1874/ ’összeroppanás, összeomlás; romlás, pusztulás | Zusammenbruch; Verderben, Verfall’ (NSz.); 4 1894 ’nagyon megviselt, megrokkant ember | menschliches Wrack’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a roncsol fiktív tőből keletkezett származékszó. A tő vitatott eredetű. | 1 ⌂ Összefügg a →rogyik igével, a rongy (→rongyos) főnévvel, valamint a →roncos szócsalád tövével. A szó belseji n szervetlen járulékhang lehet. A gy > cs változáshoz vö. →acsarkodik. A végződés -l igeképző. 2 ⌂ A tő azonos a →romlik szócsaládéval. A szó belseji n ebben az esetben a tőhöz tartozik. A végződés -sol > -csol igeképző; vö. bukdácsol (→bukik), →tapsol stb.
A roncs elvonás eredménye. | ⌂ A nyelvújítás idején alkották a roncsol igéből.