ritmus A: 1531 Rithmusokban (ThewrK. 165); 1588 Ritmusba (Nyr. 96: 227) J: 1 1531 ’verses forma, vers(sor) | Vers, Verszeile; Gesang’ (↑); 2 1581 ? ’ütemes, szabályos váltakozás | Rhythmus’ # (Nyr. 96: 227), 1735/ ’ua.’ (NSz.)
ritmika A: 1807 Rhítmikára (NSz.); 1892 ritmikájában (NSz.) J: ’ritmustan | Rhythmik’
ritmikus A: 1835 Rhythmicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1870 rythmikus (NSz.); 1882 ritmikus (NSz.) J: ‹mn› 1835 ? ’ritmusos, ütemes | rhythmisch’ # (↑), 1870 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1892 ’a ritmika ismerője | Kenner der Rhythmik’ (NSz.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. rhythmus ’szabályosság, ütemesség ‹beszédben, zenében, mozgásban›’, (h.) ’vers, dal’ [< gör. ῥυϑμός ’hullámzás; ütemes mozgás; szabályosság, időmérték, taktus ‹táncban, zenében, beszédben›’] | lat. rhythmice, rhythmica ’ritmika, ritmustan; ritmikus’, (h.) rhythmice ’a (jól)hangzás művészete’ [< gör. ῥυϑμική (τέχνη, έπιστήμη) ’ritmustan’] | lat. rhythmicus ’ritmusos; a ritmika ismerője’ [< gör. ῥυϑμικός ’ritmusos’]. ≋ Megfelelői: ném. Rhythmus, Rhythmik, rhythmisch; fr. rythme, rythmique; stb.: ’ritmus, ütem, ritmika, ritmikus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. ∼ Idetartozik: ritmizál (1773: NSz.).