ritka A: 1338/ rythkafa (KárOkl. 1: 135); 1585 Meg retkodom [sz.] (Cal. 895); nyj. rëtkȧ (MTsz.) J: 1 1338/ ’nem sűrű, gyér | dünn, schütter’ # (↑); 2 1372 u./ ’nem gyakori, elvétve előforduló (és ezért értékes) | selten, rar’ # (JókK. 14); 3 [határozói értékben] 1761 ’nagyon | sehr’ (NSz.); 4 1935 ’sovány, színtelen, gyengébb munkabírású | mager, blass, von geringerer Arbeitsfähigkeit’ (ÚMTsz.) Sz: ritkaság 1527 rytkaſaga ’ritka előfordulás | seltenes Vorkommen’ (ÉrdyK. 465); 1750 ’egyetlen vagy kevés példányban létező | Seltenheit’ (NSz.); 1771 ’ritkán előforduló dolog | Rarität’ (NSz.) | ritkul 1531 meg rÿtkwl (ÉrsK. 527) | ritkít 1585 Meg ritkitom (Cal. 895)

Szláv, valószínűleg déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. ряд(ъ)к, -а, -о; szbhv. rijedak, rijetka, rijetko; szln. red(e)k, -a, -o; – óe. szl. rědъkъ, -a, -o; szlk. riedky, -a, -o; or. ред(о)к(ий); stb.: ’nem sűrű, gyér; ritka’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. lat. rete ’halász-, vadászháló’; litv. rẽtas ’nem sűrű; ritka’; stb.].  ⌂  A magyarba a szláv melléknév nőnemű vagy semleges nemű alakja került, valószínűleg egy olyan déli szláv nyelvből, amelyben az ě zárt ejtésű volt. A 3. jelentéshez vö. ném. selten ’nem gyakori; rendkívüli’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 466; MNy. 58: 418; TESz.; EWUng.→ rece