rima A: 1804 rima (NSz.); 1878 Rímától (NSz.) J: ‹mn› 1 1804 ’felháborodást, mérgelődést okozó, megvetésre méltó | Ärger erregend; verächtlich’ (↑); 2 1848 ’savanyú | sauer’ (NSz.) | ‹fn› 1808 ’ringyó, szajha | Hure’ (Sándor I.: Toldalék)

Bizonytalan eredetű, esetleg latin jövevényszó. |  ≡  Vö. lat. rima ’rés, repedés, hasadék’, (tud.) rima pudendi ’szeméremrés’ [bizonytalan, esetleg indoeurópai eredetű; vö. lett riewa ’rés, repedés a fában; ránc, redő’; litv. rievà ’szikla, sziklahasadék’].  ⌂  Eredeti jelentése a magyarban ’női szeméremtest’ lehetett, amelyből talán metonimikusan keletkezhetett a ’szajha’ jelentés. Hasonló jelentésváltozáshoz vö. →fasz. A melléknévi jelentések jelzői használatban alakulhattak ki. – A származtatás nehézsége abból fakad, hogy a latin és a magyar jelentések közvetlenül nem felelnek meg egymásnak; emellett a korai adatok részben még nem rendelkeznek bizonyíthatóan pejoratív értékkel; vö. rima ’‹a dajka megszólításaként›’  (1788: NSz.).

☞ TESz.; EWUng.