rikít A: 1585 rikoytok (Cal. 775); 1790 rikítottam (NSz.) J: 1 1585 ’kiált, rikolt | schreien, kreischen’ (↑); 2 1849 ’igen élénknek, szemsértőnek látszik, kiabál 〈szín〉 | grell sein, schreien 〈Farbe〉’ (NSz.); 3 1870 ’ríkat | weinen machen’ (CzF.) Sz: rikító 1840 rikító (HasznMul. 1840. márc. 4.: 75); 1843 rikító ‹foly mn-i igenév› ’rikoltó’ (NSz.); 1849 rikitólag ’harsány, kiabáló 〈szín〉 | grell, schreiend 〈Farbe〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő azonos a →rikácsol és a →rikolt szócsaládjának tövével. Szoros összefüggésben áll a →rí szóval is. Az is lehetséges, hogy a rikít tulajdonképpen a →rí származéka, ebben az esetben a szó belseji k mozzanatos képző. A végződés gyakorító-műveltető képző. A leginkább használatos 2. jelentéshez vö. harsog (→harsad), →kiált stb., továbbá ném. grelle, knallige, schreiende Farbe ’élénk, világos, sikító szín’, fr. couleur criarde ’rikító (sikoltó) szín’.