rigli A: 1786 riglt (MNy. 71: 248); 1787 riglijét (MNy. 71: 248); nyj. likri (ÚMTsz.) J: 1 1786 ’tolózár | Riegel’ (); 2 1952 ’keresztgerenda | Querbalken’ (Nyr. 76: 113)

rigliz A: 1862 be rigliztek (Hölgyfutár 1862. ápr. 3.: 313) J: [be~] ’bereteszel | ein-, verriegeln’

Német jövevényszók. |  ≡  Ném. Riegel ’csatlófa, keresztfa, keresztgerenda; ajtók, ablakok zárószerkezete; keresztgerenda; stb.’ [? < lat. regula ’léc, szegély; rúd; pálca; vonalzó; szabály’] | ném. riegeln ’bereteszel’.  ≋  A rigli megfelelői: szbhv. rigla; szln.  (N.) rígel: ’retesz, kallantyú’.  ⌂  A li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb. A rigliz szóvégi z hangjához vö. →bifláz, →pendlizik stb.  ⊚  Mindkét szó a bizalmas nyelvhasználatban él.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: régöly ’keresztgerenda, zárógerenda; a malom része’  (1832: Kreszn.). E tájszó hangalakja arra utal, hogy régebbi átvétel, mint a rigli; vö. →cikkely : →cvikli, →zsámoly : →sámli stb.

NNyv. 1: 197; TESz. régöly a. is; EWUng. regula