reuma A: 1809/ Rheuma (NSz.); 1876 reumája (NSz.); nyj. rëhoma (Bálint: SzegSz.); reomás [sz.] (ÚMTsz.); róma (ÚMTsz.) J: ’ízületeket támadó, gyulladásos betegség | Rheumatismus’ # Sz: reumás 1855 rheumás (NSz.)
reumatikus A: 1811 rheumaticus (MKurir 1811. júl. 23.: 99); 1835 Rheumaticus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1860/ rheumatikus (NSz.); 1958 reumatikus (Eckhardt: MFrSz.) J: ’reumában szenvedő, a reuma tüneteit mutató | rheumatisch’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. rheuma ’folyás, áramlás ‹a testben›; hurut; reuma’, (h.), (tud.) ’nátha; köszvény’ [< gör. ῥεῦμα ’folyás; áramlás; a testben áramló kóranyag; reuma’ < gör. ῥέω ’folyik’] | lat. rheumaticus ’reumás’ [< gör. ῥευματικός ’a reumát illető; reumás’]. ≋ Megfelelői: ném. Rheuma, rheumatisch; ol. reuma, reumatico; stb.: ’reuma’, ’reumás’. ⌂ A megnevezés szemléleti alapja, hogy egykor minden ízület- és izomfájdalmat a testben keringő rossz testnedveknek tulajdonítottak. ∼ Idetartoznak: reumatizmus ’reuma’ (1792: NSz.); reumatológia ’az orvostudomány részterülete; reumabetegeknek fenntartott részleg’ (1958: NSz.).