retyerutya A: 17. sz. ? Retye-rutya (Thaly: VÉ. 2: 126); 1791 Rétye-rutya (NSz.); 1791 réttye-rútjok (NSz.); 1792 Retye-rutya (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1809 Retye-mutya (NSz.); 1874 rétye-ruttya (Nyr. 3: 414) J: 1 17. sz. ? ’mindenféle értéktelen holmi, cókmók | Sack und Pack, Plunder’ (↑), 1803 ’ua.’ (NSz.); 2 1791 ’távoli rokon, pereputty | Sippschaft’ (↑)
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt összetételi tagok származékszavak fiktív tövekből: az előtag töve a →retyeg tövével azonos, míg az utótagé a →rotyog szócsaládjának tövével áll összefüggésben. A szóvégek -e, ill. -a folyamatos melléknévi igenévképzők. Kialakulásmódjához vö. →csetepaté, →csiricsáré stb. Végső soron a retyerutya ’fecsegés, locsogás’ (1832: Kreszn.) onomatopoetikus eredetű ikerszóval tűnik azonosnak. Lehetséges azonban az is, hogy két különböző ikerszóval van dolgunk, amelyek egymást csak hangalakilag befolyásolták. A jelentésekhez vö. →celecula, →pereputty stb.