rest A: 1380 k. R.ſt [ɔ: Reſt] (KönSzj. 64.); 1416 u./² reſt (MünchK. 31rb); 1474 rɵſtelietek [sz.] (BirkK. 2b); 1863 rėstėcske [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 149) J: ’lusta, munkakerülő, tunya | arbeitsscheu, träge, faul’ Sz: restell 1456 k. reſtelyed ’lusta vmire, vonakodik vmitől | zu faul sein, etw zu tun, ungern etw tun’ (SermDom. 2: 665); 1748 ? ’szégyell vmit | sich genieren’ (NySz.); 1845 ’ua.’ (NSz.) | restelkedik 1519 reſtelkó̗ttó̗k ’lusta vmire, vonakodik vmitől | zu faul sein zu etw, widerwillig sein’ (JordK. 82a); 1848 ? ’szégyenkezik | sich schämen, sich genieren’ (NSz.); 1877 ’ua.’ (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (fri.) rest ’maradék, maradvány’, (bre.) rest ’ua.; (még) megmaradó, kintlévő; visszamaradt, távolmaradt’, (tr.), (R.) resto ’ua.’ [< ol. restare ’marad’ < lat. restare ’ua.’].  ⌂  Az olasz melléknév az észak-olaszországi nyelvjáráson keresztül š-sel került a magyarba. Az igei származékok ’szégyenkezik, feszélyezi magát’ jelentése a ’túl lusta vmihez, kelletlenül tesz vmit’ jelentésből jöhetett létre.

TESz.; Király-Eml. 73; EWUng. resztli, státus