renyhe A: 1782 renyhe (MNy. 71: 248); 1834 Lenyhe (Kassai: Gyökerésző 3: 283); nyj. ranyha, ronyha (MTsz.) J: 1 1782 ’lusta, rest, tunya | faul, träge’ (↑); 2 1800 ’nem tenyésztésre szánt 〈ló, ménes〉 | nicht für Zucht bestimmt 〈Pferde, Gestüt〉’ (MNy. 65: 473); 3 1803 ’a tétlenség, tunya jólét hangulatát felidéző 〈állapot, tárgy〉 | die Stimmung der Untätigkeit, des trägen Wohlstands hervorrufend 〈Zustand, Gegenstand〉’ (MNy. 65: 473); 4 1961 ’a normálisnál lassabban lefolyó, rendellenességre valló 〈élettani funkció〉 | träge 〈physiologische Funktion〉’ (ÉrtSz.)

renyhül A: 1818 renyhűl (TudGyűjt. 2/3: 78); 1836 Renyhűl (Fogarasi: MNZsebsz.); 1870 renyhül (CzF.) J: ’ellustul, lustává lesz | faul werden’

Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A renyhe elsődlegesnek látszik, a renyhül annak származékszava lehet.  ⌘  Mindkét szó a nyelvújítás korában került át a keleti nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1483 Renyew  [szn.]  (OklSz.); (N.) renyődik ’siránkozik, aggódik, töpreng’  (1832: Kreszn.); renyekedik ’aggodalmaskodik, töpreng’  (1838: Tsz.); stb.

☞ TESz.; EWUng.