reng A: 1230 Rengeusar [sz.] [hn.] (OklSz.); 1510 k. rengetÿk vala [sz.] (KrisztL. 29); 1693 roͤng (NySz.); 1775 reneg (NSz.); 1805 rënëg, rëng (NSz.); nyj. rönög (MTsz.) J: 1 1230 ’〈nedves talaj〉 nem áll szilárdan; süpped | wanken; nachgiebig, weich sein 〈Boden〉’ (↑); 2 1510 k. ’〈könnyű súlyú, bizonytalan alátámasztású v. függő tárgy〉 ide-oda mozog, leng, lebeg, ring, hullámzik | sich wiegen, schaukeln’ (↑); 3 1531 ’〈súlyos, szilárd tömeg〉 erősen remeg, ütemesen rázkódik | stark beben, erschüttert werden’ # (ÉrsK. 107); 4 1585 ’remeg | zittern’ (Cal. 557); 5 1784 ? ’erős hangtól megrengetve visszhangzik | dröhnen, tönen’ (NSz.), 1787 ’ua.’ (MNy. 57: 468) Sz: rengő 1230 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (↑); 1618 rengő ’bölcső | Wiege’ (MNy. 64: 228) | renget 1510 k. rengetyk vala (KrisztL. 29)

rendül A: 1416 u./² megꝛèndo̗lt (MünchK. 26va); 1630 meg ... renduͤlni [sz.] (NySz.) J: 1 1416 u./² ’mozgolódni kezd; nem marad nyugton | sich regen; nicht stillhalten’ (↑); 2 [ma főleg meg~] 1527 ’〈súlyos tömeg, szilárd tárgy〉 nagy erő hatására nyugalmából, egyensúlyi helyzetéből kimozdul | stark erbeben, erschüttert werden’ (ÉrdyK. 10); 3 1750 ’megrémül, megijed | sich entsetzen’ (Wagner: Phras. Extimeſco a.); 4 1750 ’megreszket, megrezzen | (er)zittern’ (Wagner: Phras. Intremo a.); 5 [ma főleg meg~] 1775 ? ’meginog | ins Schwanken geraten’ (NSz.), 1792/ ’ua.’ (NSz.); 6 1777 ’erős hangtól megremeg, visszhangzik | (nach)hallen’ (NSz.); 7 1784 ’〈hangszer〉 zendül | ertönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz.); 8 [meg~] 1870 ’lélekben lesújtottá válik | geistig erschüttert werden’ # (CzF.) Sz: rendületlen 1645 megrenduͤletlenül (Szily: NyÚSz.)

rendít A: 1608 megrendéti (NySz.); 1611 Megrenditem (Szenczi Molnár: Dict.); 1805 rëndít (NSz.) J: 1 1608 ’〈erős hang〉 megrezegtet, visszhangoztat | nachklingen machen’ (↑); 2 1611 ’〈súlyos, szilárd tömeget〉 nagy erővel megrázkódtat | stark erschüttern’ (↑); 3 1611 ’megrezegtet, megreszkettet | erzittern machen’ (↑); 4 1660 k. ’megrémít | erschrecken 〈trans.〉’ (ItK. 12: 408); 5 [meg~] 1806 ’megingat | zum Schwanken bringen’ (NSz.); 6 1843 ’lelkileg megráz | geistig erschüttern’ # (NSz.) Sz: rendíthetetlen 1821 rendíthetetlen (TudGyűjt. 5/11: 82)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  Eredetileg a lassú, remegtető mozgás kifejezésére szolgált. Általában intenzívebb mozgásformára vonatkozik, mint párhuzamos alakja, a →ring¹. A tő egyfelől a →leng, másfelől a →remeg, valamint a →rémül szócsalád tövével függ össze. A szóvégek különféle igeképzők. A →remeg és a reng között tulajdonképpen szóhasadás ment végbe; a hangtanához vö. bomlik ~ →bont, →romlik ~ ront stb. A rendül és a rendit félelemmel és remegéssel kapcsolatos jelentései metonimikus keletkezésűek.

☞ MNy. 57: 468; TESz.; NytudÉrt. 105: 27; EWUng.→ leng, ránt², remeg, rémül, rengeteg, ring¹