regruta × A: 1688 reclutája (Horváth M.: NEl.); 1703 recruták (Pusztai); 1704 recrutta (Pusztai); 1704 rekrutákkal (RákFLev. 4: 77); 1708 regrutázása [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1767 Rékrúta (Pápai Páriz–Bod: Dict. Supplēmentum a.); 1781 regutákat (NSz.); nyj. rëgruta (ÚMTsz.) J: ’újonc (katona) | Rekrut’
Német jövevényszó. | ≡ A Ném. Rekrut, (kor. úfn.) rekrute: ’újonc katona’ [< fr. (ófr.) recrute ’sarjerdő; utánpótlás, rekruta’]. ≋ Megfelelői: ol. recluta; cseh rekrut; stb.: ’rekruta’. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. A szó belseji l r–r > r–l elhasonulással keletkezhetett.
☞ TESz.; EWUng.→ kreál