recece A: 1884 reczecze (Nyr. 13: 384); 1908 Reczecze (NSz.) J: ’〈refrén, visszatérő sor, ill. tánc közben elhangzó felkiáltás mint indulatszó〉 | 〈als Kehrreim bzw. Ausruf beim Tanz gebrauchte Interj.〉’
recefice² A: 1957 recefice (Bálint: SzegSz.) J: ’〈refrén, visszatérő sor, ill. tánc közben elhangzó felkiáltás mint indulatszó〉 | 〈als Kehrreim bzw. Ausruf beim Tanz gebrauchte Interj.〉’
A szócsalád alapj, a recece onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett.
A recefice² származékszó. | ⌂ A recefice² játszi szóalkotással keletkezett a recece szóból, a →recefice¹ hatására.
☞ TESz.; EWUng.