rebeg² A: 1560 k. rebegni [sz.] (GyöngySzt. 3152.); 1805 rebëg (NSz.); 1838 Rebeng (Tzs.); 1867 repegö [sz.] (NSz.); nyj. röbbög (MTsz.) J: 1 1560 k. ’tántorog, dülöngél, szédeleg | taumeln’ (↑); 2 1653 ’rezeg 〈levegő, hang, húr stb.〉 | schwingen 〈intrans.〉’ (NyIrK. 14: 176); 3 1664 ’remeg, reszket | zittern, beben’ (↑); 4 1757 ’retteg, fél; ijedez | sich fürchten; sich (immer wieder) erschrecken’ (NSz.); 5 1804 ’libeg-lobog | flattern, wehen’ (NSz.); 6 1876 ’rángatózik, rezzen 〈szemhéj〉 | zucken 〈Augenlid〉’ (Nyr. 5: 266); 7 1941 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉 | flimmern 〈Stern〉’ (ÚMTsz.)

repes² A: 1562 Repese (NySz.); 1578 roͤpoͤsoͤt (Bornemisza: ÖrdKís. 201); 1771 röbösse (NSz.); 1870 rėpės (CzF.) J: 1 1562 ’mozgolódik, mocorog; mozdul, moccan | sich (hin und her) bewegen; sich rühren’ (↑); 2 1578 ’〈örömtől, izgalomtól stb.〉 erősen ver, ugrál, remeg 〈szív〉 | stark pochen 〈Herz vor Freude, Erregung usw.〉’ (↑); 3 1769 ’ujjong; lelkesedik | jubeln; sich begeistern’ (NSz.); 4 1786 ’〈szem, pillantás〉 ide-oda villan, reszket | sich hin und herrichten 〈Blick〉, zittern 〈Auge〉’ (NSz.); 5 1804 ’libeg-lobog | flattern’ (NSz.); 6 1816 ’csapong 〈érzés, gondolat〉 | schweifen 〈Gefühl, Gedanke〉’ (NSz.); 7 1851 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉; rezeg, reszket, remeg 〈fény, árnyék〉 | flimmern 〈Stern〉; schwanken 〈Licht, Schatten〉’ (NSz.); 8 1853 ’rángatózik 〈szemhéj〉 | zucken 〈Augenlid〉’ (NSz.); 9 [ ~ vmiért] 1881 ’sóvárog, reszket vmiért | nach etw lechzen’ (NSz.)

repedez × A: 1604 röpdözöt [?✐] (NySz.); 1788–1789 repedez (NSz.); 1793 rebedezésekkel [sz.] (NSz.); 1861 rebbedezni [sz.] (MNyszet. 6: 346); 1863 Rébédözni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 514); 1870 repedėz (CzF.) J: 1 1604 ’mozgolódik, mocorog | sich (hin und her) bewegen’ (↑); 2 1788–1789 ’repes 〈szív〉 | stark pochen 〈Herz vor Freude, Erregung〉’ (↑); 3 1793 ’ijedezik, rémüldözik | sich (immer wieder) erschrecken’ (↑); 4 1861 ’rángatózik 〈szemhéj〉 | zucken 〈Augenlid; Arm des kleinen Kindes im Schlaf〉’ (↑); 5 1886 ’fickándozik, emelgeti magát 〈kisgyermek〉 | zappeln 〈kleines Kind〉’ (Nyr. 15: 188); 6 1935 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉 | flimmern 〈Stern〉’ (Csűry: SzamSz. repdez a.)

rébzik × A: 1750 rébzenek (NSz.); 1787 répzik [▽] (NSz.); 1792 repzettenek (NSz.) J: 1 1750 ’sejlik, rémlik, a képzeletben megjelenik; vhogyan, vmilyennek látszik | vorschweben; den Anschein haben’ (↑); 2 1772 ’káprázik 〈szem〉 | flimmern 〈vor den Augen〉’ (NSz.); 3 1773 ’reszket, borzong; megrezzen, megborzad | schaudern; erzittern’ (NSz.)

rebben A: 1785 Rebbenö [sz.] (NSz.); 1865 röppenése [sz.] (NSz.); nyj. rëbbenős [sz.] (ÚMTsz.); röbbenyik [□] (MNyj. 16: 22) J: 1 1785 ’rezzen, rezdül; moccan, mozdul | erzittern; sich rühren’ (↑); 2 [gyakran fel~, meg~] 1805 ’ijed, felriad, megriad | erschrecken’ (NSz.); 3 1838 ’〈örömtől, izgalomtól stb.〉 dobban 〈szív〉 | pochen 〈Herz vor Freude, Erregung usw.〉’ (Tsz.)

rebbent A: 1851/ megrebbenték (NSz.) J: 1 1851/ ’rebbenni késztet, rezzent, riaszt | aufschrecken 〈trans.〉; in Bewegung setzen’ (↑); 2 1885 ’rebbenő, rezzenő mozdulatot végez, 〈szárnyával〉 csap, legyint 〈madár〉 | eine plötzliche Bewegung machen, mit den Flügeln schlagen 〈Vogel〉’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szótő a →rebeg¹ szócsaládjának tövével azonos. A →rebeg² szócsaládjában a rebbenő, rezzenő mozgásra utaló jelentések uralkodnak, míg a rebeg¹ szócsaládjában a sajátos beszédtevékenységgel kapcsolatos jelentések; az eredeti jelentéshez vö. a →rebeg¹ 3. jelentését. A szóvégek különféle igeképzők. A repes² stb. szó belseji p-jéhez vö. →repül. Az izgalmat, rémületet kifejező jelentésekhez vö. →remeg, →rémül, amelyek etimológiai kapcsolatban is vannak a rebeg² szócsaláddal.  ∼  Ugyanebből a tőből különböző névszóképzőkkel, ill. igeképzőkkel: rebences ’ijedős, félénk’  (1831/: NSz.); rebedeg ’epilepszia, nyavalyatörés; egy fajta vérveszteséggel és hidegleléssel járó állatbetegség’  (1834: Kassai: Gyökerésző 3: 195), ’betegeskedő, beteges ‹személy›; ijedős, félénk’  (1898 k.: ÚMTsz.), ill. rebzsik ’tetszik’  (1838: Tsz.); rebenckedik ’fél, megijed’  (1861: MNyszet. 6: 340); rebzseg ’remeg ‹szemhéj›; ficánkol, mozgolóik ‹kisgyerek›’  (1861: MNyszet. 6: 346).

☞ TESz. repes¹ a., rebences a. is, rébzik a. is; EWUng.→ rebeg¹, remeg, rémül, repül