rang A: 1704 rangot (MNy. 90: 124); 1725–1764/ rángra (NSz.) J: 1 1704 ’katonai, hivatali fokozat | Dienstgrad, Rangstufe’ # (↑); 2 1725–1764/ ’egy bizonyos rendben, rendszerben elfoglalt helyzet, fokozat, jelentőség | Rang, Stellung, Stand’ (↑) Sz: rangos 1790 rangosabbak (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Rang ’helyzet, szint, fokozat; rendfokozat, rangfokozat’ [< fr. rang ’sor, rend, rendfokozat’ < ófrank *hring ’kör, gyűrű; kör alakú hadsor’]. A francia szó ’hadrend’ jelentésben terjedt el a harmincéves háború alatt. ≋ Megfelelői: ang. rank; ol. rango; stb.: ’rang’.