ragya A: 1300 u. ruga (MNy. 33: 251); 1416 u./¹ roga (BécsiK. 203); 1479 Ragyas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1863 rotya (Kriza [szerk.] Vadr. 515); nyj. radzsa (ÚMTsz.); rigyás [sz.] (MTsz.) J: 1 1300 k. ’gombák okozta foltosodás, bevonat növények levelein, termésén | Brand, Rost 〈Pflanzenkrankheit〉’ (); 2 1479 ’ripacs, himlőhely a bőrön | Blatter-, Pockennarbe’ (); 3 1538 ’eső napsütésben | Regen bei Sonnenschein’ (Pesti: Nomenclatura V1); 4 1550 k. ’láp, mocsár | Moor’ (KolGl.); 5 1560 k. ’rozsda fémeken, főleg vason | Rost 〈auf Metall, haupts. Eisen〉’ (GyöngySzt. 651.); 6 1572 ’dér | Raufrost’ (ZsélyiSzj.); 7 1759 ’méhtáplálék, különösen virágpor | Bienennahrung 〈haupts. Blütenstaub〉’ (NSz.); 8 1795 ’〈enyhe szitokszóként〉 | 〈als mildes Schimpfw.〉’ (NSz.) Sz: ragyás 1479 [szn.] ()

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. rđa; szln. rja: ’rozsda ‹a fémeken; növénybetegség›’ [az eredetéhez vö. →rozsda]. Vö. még szlk. hrdza; or. ржа; stb.: ’ua.’.  ⌂  Minthogy ma a metaforikus keletkezésű 2. jelentés a leggyakrabban használt, a ragya és a →rozsda között szóhasadás ment végbe. A 3. jelentés metonímia, amelynek alapja, hogy az ilyen eső ragyát okozhat. A 6., 7. jelentés valószínűleg metafora az 1. jelentés alapján. Az 1. jelentéshez kapcsolható a 8. jelentés is és a feltehetőleg alkalmi 4. jelentés is.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: ragyiva ’rozoga, értéktelen; jellemtelen; rendetlen’  (1829: TudGyűjt. 11: 94); ez a főleg dunántúli nyelvjárási szó a szbhv. rđav, -a, -o ’rozsdás; rossz, gonosz, nyomorult’ alapján jött létre.

Melich: SzlJsz. 1/1: 141; AkNyÉrt. 20/3: 81; Kniezsa: SzlJsz. 455; TESz. ragyiva² a. is; EWUng. rozsda