szócikk megosztása

rőt A: 1350 Reuth (OklSz.); 1583 reͦteͦt (RMNy. 2/2: 302); 1816 Röd (Gyarmathi: Voc.) J: ’vörös, vörhenyes 〈többnyire szőr, haj〉 | rötlich 〈haupts. Haare〉’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn. baj.-osztr.) röt ’piros szín; vér’, – ném. rot ’piros, vörös’ [indoeurópai eredetű; vö. óind rudhirá-ḥ ’piros, vörös; véres’; lat. ruber ’piros, vörös’; stb.]. Vö. még ném.  (kfn.) röte ’piros szín; vöröses bőrkiütésekkel járó betegség’.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ lóvé, rost², rozsda, rubin