rőf ∆ A: 1243 Reyf [es. nem m.] (MonStrig. 1: 354); 1335 ref (OklSz.); 1547 reff (Mollay: NMÉr.); 1560 k. Ręf (GyöngySzt. 137.); 1585 réf (Cal. 459); 1777 rö́fre (NSz.) J: 1 1243 ? ’〈főleg vászonneműek mérésére használt〉 hosszmérték | Art Längenmaß 〈haupts. für Tuch und Leinwand〉’ (↑), 1335 ’ua.’ (↑); 2 1560 k. ’mérőrúd | Meßstange’ (↑); 3 1788 ’mérték, erkölcsi értékmérő | Maß, sittliches Wertmaß’ (NSz.) Sz: rőfös 1604 réfes ’rőfnyi | ellenlang’ (Szenczi Molnár: Dict. Bicubitális a.); 1886 ’méterárukereskedő | Schnittwarenhändler’ (NSz.)

 Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) reif ’kötél, madzag; kötés, kötelék; karika, gyűrű; köteg; kör’, (al.), (k.-frank), (Raj.) ’ua.; egy fajta hosszmérték ‹lenvászonra, kelmére›’, (E.) rēf, rīf ’karika, fogó’, – ném. Reif ’kötés, kötelék, abroncs; nagy karika, gyűrű; stb.’ [eredetéhez vö. →ráf].  ⌂  Német hangtörténeti és jelentéstani okokból feltehetőleg a középnémet nyelvjárásokból került át. A szó belseji ő kései labializáció eredménye. A 2. jelentés metonímia, a 3. pedig metafora. Mivel az első, középkori okiratban fellelhető adat Esztergomból származik, az is lehetséges, hogy német szó.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) rîf ’rőf; mérték’; rom.  (N.), (R.) rif ’rőf’.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ ráf