rüh [8] A: 1519 rýhes [sz.] (JordK. 108); 1531 ruͤhe (TelK. 112); 1604 Ruͤ (Szenczi Molnár: Dict. Rih a.); 1708 Rǘh (Pápai Páriz: Dict.); 1763 Ri (NSz.); 1792 Ré (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1835 Riv (Kassai: Gyökerésző 4: 227); nyj. rö, rühü (ÚMTsz.); röhell [sz.] (MTsz.) J: 1 1519 ’viszketéssel járó bőrbetegség, ótvar, rühesség | Räude, Krätze’ (↑); 2 [ ~fű] 1577 k. ’〈különféle gyomnövények, ill. gyógynövények megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung versch. Unkräuter bzw. Heilpflanzen〉’ (OrvK. 129) Sz: rühes 1519 (↑) | rühell 1838 Rühölni [sz.] ’dörzsöl, vakar | reiben, kratzen’ (Tsz.); 1874 ’restell, utál | hassen’ (Nyr. 3: 231)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szóvég eredetileg χ lehetett; vö. →cseh, →pléh stb. A 2. jelentés olyan növényekből ered, amelyeket rühesség elleni gyógyszer előállítására használtak.

☞ TESz.; EWUng.