rút A: 1441 Ruth [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1456 k. ruth (SermDom. 1: 312); 1718 rutt (SoprSz. 36: 322) J: ‹mn› 1 1441 ? ’undorító, mocskos | ekelhaft, schmutzig’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 436); 2 1441 ? ’erkölcstelen, gonosz, bűnös 〈dolog, megnyilvánulás〉 | unmoralisch, böse, sündhaft’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 3 1533 ’csúnya, formátlan | häßlich, unschön’ # (Murm. 852.); 4 1538 ’hátrányos, kellemetlen | unvorteilhaft, unangenehm’ (Pesti: Nomenclatura Q4) | ‹fn› 1 1519 k. ’vminek a csúnya része; 〈sebben levő〉 genny | häßlicher Teil einer Sache; Eiter’ (DebrK. 357); 2 1789 ’rossz cselekedet | böse Tat’ (NSz.); 3 1794 ’csúf tárgy | häßliches Ding’ (NSz.); 4 1818 ’csúnya, ocsmány dolog | Häßliches, Unschönes’ (NSz.); 5 1820 ’csúnya, ronda ember | häßliche Person’ (NSz.) Sz: rútság 1456 k. rutſagh ’paráznaság | Hurerei’ (SermDom. 2: 629); 1694 ’genny | Eiter’ (MNy. 55: 209) | rútít 1456 k. rutetÿa ’beszennyez, bepiszkít, meggyaláz | beschmutzen’ (SermDom. 2: 706) | rútul 1549 meg ... rutulna ’megcsúnyul, rondává válik | häßlich werden’ (Orth. A4a)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. osztj.  (Trj.) rătək ’törékeny, merev ‹fa›’; cser.  (U.) rot liješ ’korhad, rothad, mállik ‹kötél, ruha›’ (liješ ’lenni’) [fgr. *rȣtɜ ’törékeny, merev, korhadt’]. Ezek a szavak onomatopoetikus eredetűeknek tűnnek, így az egyes nyelvekben különfejlődések is lehetnek.  ≂  Valószínűleg ide tartoznak: (N.) rutyma ’ronda, piszkos, hitvány’  (MTsz.); rutyó ’ganéj, trágya; rútság’  (CzF.).

☞ MNy. 55: 207; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 866