róna¹ ∆ A: 1764 rona (NSz.); 1778 Róna (NSz.) J: ‹mn› 1764 ’egyenes, sík | flach, eben’ (↑) | ‹fn› 1808 ’síkság | Ebene’ (Sándor I.: Toldalék) Sz: rónaság 1793 rónaságnak (NSz.)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. rovný, -á, -é ’egyenes, sima, lapos’, rovina ’síkság’ [< szláv *orv- ’sima, egyenes, lapos stb.’]. Vö. még szbhv. ravan; or. ровный; stb.: ’egyenes, sima stb.’. ⌂ A magyarba a szlovák nőnemű melléknév és a főnév egyaránt átkerülhetett; lehetséges azonban az is, hogy a főnevesülés a magyarban következett be. ⊚ A szó csak az irodalmi nyelvben élt, és ritkuló használattal ott él ma is.
☞ MNy. 49: 91; Kniezsa: SzlJsz. 468; TESz.; EWUng.