rézsút A: 1759 résőtt (MNy. 60: 487); 1786 résott (MNy. 65: 473); 1787 résut (MNy. 65: 473); 1791 rézsut (Szily: NyÚSz.); 1792 rézsent (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1793 résultoson [sz.] (NSz.); 1796 rézsént, rézsünt (NSz.); 1835 Rézsint (Kassai: Gyökerésző 4: 222); nyj. rizsótt (TESz.) J: ’ferdén | schräg 〈Adv.〉’ # Sz: rézsútos 1791 résútosan [sz.] (Szily: NyÚSz.)

rézsül ∆ A: 1780 rezsuͤl (NSz.); 1800 rézsǘlt (NSz.); 1800 k. rézsuͤl (NSz.) J: ’ferdén, rézsútosan | schräg, querüber’

rézsü A: 1897 rézsü (PallasLex.) J: ’(ferde) töltés, ferde szél | Böschung, Schräge’

A szócsalád időrendben korábbi tagjai, a rézsút, rézsül belső keletkezésűek, valószínűleg megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A végződések -t helyrag, -l ablatívuszrag. Eredetileg mindkét szó palatális hangrendű lehetett, a szó belseji veláris magánhangzós másodlagos alakok az →út népetimológiás hatását mutatják.

A rézsü elvonás eredménye. |  ⌂  A rézsül-ből keletkezett, mint műszaki szakszó.

☞ TESz.; EWUng.