rér × A: 1395 k. rere (BesztSzj. 24.); 1592 rérem (OklSz.); nyj. lē̯r (CsángSz.) J: ’a nővér, (anyai) nagynéni férje, sógor | Mann der Schwester od. der Tante (mütterlicherseits); Schwager’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. levir ’sógor, a házastárs fiútestvére’, (e.) ’ua.; a feleség fiútestvére’ [esetleg indoeurópai eredetű; vö. óind dērar-; gör. δᾶήρ: ’sógor’; stb.]. ⌂ A magyar alak a hangzóközi v kiesésével, valamint az így keletkezett diftongus monoftongizálódásával (vö. →hűvös > hűs, →üveg > (N.) őg stb.), továbbá l–r > r–r hasonulással jött létre. Gyakran birtokos személyjellel fordul elő.
☞ MNy. 39: 319; TESz.; EWUng.