rátarti A: 1802/ rátarti (NSz.) J: ’fennhéjázó, elbizakodott, gőgös | hochmütig’
Összetett szó. | ⌂ A →rá ’magára’ + az önálló szóként nem adatolt tarti ’vminek vélő, tartó’ (ez a →tart ige -i képzős folyamatos melléknévi igeneve) szavak összetételéből keletkezett. Az -i képző itt tréfás-játszi szóhangulatot teremt; vö. játszi (→játék), facsari (→facsar) stb. A szó keletkezését különféle szószerkezetek is elősegíthették, pl. rátartja magát ’(büszkén) feszít’ (1527: ÉrdyK. 7); magát rátartó ’magát nagyra tartó’ (1689: NySz.); vö. még rátartó ’fennhéjázó, gőgös’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Begy a.).