ráró A: 1273 ? raros [lat. -s végződéssel] (OklSz.); 1293 Raro [hn.] (FNESz. Ásványráró a.); 1405 k. raro (SchlSzj. 1476.) J: ’a sólyomalkatúak rendjébe tartozó ragadozó madár | Würgfalke (Falco cherrug cherrug)’
Valószínűleg nyugati szláv vagy ukrán jövevényszó. | ≡ Cseh raroh; szlk. rároh; le. ráróg; ukr. papiг: ’sólyomféle ragadozómadár’ [< szláv *rarъ ’hangzás’]. ⌂ Az átvétel feltehetőleg a 12. sz.-ban, a korai adatok szóföldrajzi eloszlása alapján elsősorban a szlovákból vagy az ukránból. ⊚ A szó ma az állattani szaknyelvben él, egy →sólyom-mal alkotott összetétel előtagjaként. Önálló szó formájában csak lónévként fordul elő; vö. Ráró [állatn.] (1808: NSz.).
☞ Kniezsa: SzlJsz. 458; TESz.; EWUng.