ránt² A: 1234 ? Rata [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 268); 1456 k. rantaſſal [sz.] (SermDom. 2: 519) J: 1 1456 k. ’erővel megragadva hirtelen meghúz, kimozdít helyéről | anreißen, jäh anziehen’ # (↑); 2 1519 ’〈fegyvert〉 lendületes mozdulattal megragad, elővesz | ergreifen 〈eine Waffe〉 zucken’ (JordK. 41); 3 1786 ’üt, csap | schlagen, prügeln’ (NSz.); 4 1804 ’〈nótát〉 húz | aufspielen, anstimmen 〈ein Lied〉’ (NSz.); 5 [magára, vmely testrészére ~] 1816 ’〈ruhadarabot〉 hirtelen magára kap | in die Kleider fahren, rasch anziehen’ (NSz.); 6 1844 ’rögtönöz, hirtelen megcsinál | improvisieren, zusammenschustern’ (NSz.); 7 [meg~] 1861 ’anyagi kárt okoz | jmdm Schaden zufügen’ (MNyszet. 6: 340); 8 [össze~] 1886 ’összevész, összekap | mit jmdm in Streit geraten’ (Nyr. 15: 333)
rángat A: 1506 Rangattÿak vala [t-j] (WinklK. 167); 1807 rángotta (NSz.) J: 1 1506 ’többször megránt, többször megrántva húz, vonszol | zerren’ # (↑); 2 1772/ ’〈dolgot, ügyet〉 erőszakosan hol így, hol úgy irányítgat; 〈személyt〉 ide-oda rendelve, zaklatva hol ezzel, hol azzal foglalkoztat | rhapsodisch verfahren 〈in einer Sache〉; mit jmdm launenhaft umgehen’ # (NSz.); 3 1778 ’〈betegség testet, testrészt〉 rángatódzni, vonaglani kényszerít | Verkrampfung verursachen’ (NSz.); 4 1817 ’anyagilag, sújt, zsarol, tönkretesz | erpressen, ruinieren’ (NSz.) Sz: rángató(d)zik 1776 rángatóztak ’vonaglik, összerándul | zucken’ (NSz.)
rándít A: 1513 megrandíttotta (NagyszK. 176); 1519 megh randoythwan [sz.] (JordK. 346) J: 1 1513 ’〈fegyvert〉 lendületes mozdulattal megragad, elővesz | ergreifen 〈eine Waffe〉’ (↑); 2 1519 ’rántva megmozdít; megrenget, megingat | zerrend bewegen; wanken machen’ (↑); 3 1575 ’üt, csap | schlagen’ (NSz.); 4 1780 ’〈nótát〉 énekel, húz | anstimmen 〈ein Lied〉’ (NSz.); 5 [ki~, meg~] 1792 ’rendellenes mozdulattal húzódást okoz | zerren’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.)
rándul A: 1566 el rándúlánac (NySz.); 1575 rándullánac (Heltai: Krón. 32a) J: 1 [gyakran el~ is] 1566 ’〈gyors iramodással, hirtelen elhatározással〉 elindul, elmegy vhová; kirándulást tesz vhová | (plötzlich) fortgehen, aufbrechen’ (↑); 2 [ma főleg ki~, meg~] 1690 ’〈testrész〉 rendes helyzetéből kimozdul; fájdalmasan meghúzódik, kificamodik | gezerrt od. verrenkt werden’ # (NySz.); 3 1803 ’〈test, testrész〉 egy reflexszerű, rángó mozdulatot tesz, vonaglik, összerándul | zucken’ (NSz.); 4 1898 ’〈szerkezet, jármű, súlyos tömegű tárgy〉 zökken egyet, nagy erővel kimozdul helyéből | einen Ruck bekommen’ (NSz.) Sz: rándulás 1748 rándulásához ’szeszélyes mozdulat, kirándulás, fordulat stb. | jäher Ruck, fahrige Bewegung usw.’ (NSz.); 1789 ’ficamodás | Verrenkung’ (NSz.)
ráng A: 1835 ráng (Tzs. Zucken a.) J: ’rángatódzik, vonaglik | zucken’
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, származékszavak egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben állhat a →reng szócsaládjával. A szóvégek különféle igeképzők. A rándul 1. jelentése másodlagos, a hirtelen helyváltoztatás képzetén nyugszik.
A ráng nyelvújítási szó. | ⌂ A rángat ige rángató(d)zik származékából lett elvonva a nyelvújítás idején.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartozik: (R.) ránkodik ’rázkódik, borzong, megrezzen’ (1597: NySz.).