ránc A: 1520 ranchos [sz.] (GyöngyGl. 227.) J: 1 1520 ’redő, gyűrődés | Falte, Runzel’ # (↑); 2 1702 ’hiba, fogyatkozás | Fehler, Mangel’ (NySz.) Sz: ráncos 1520 (↑)

ráncol A: 1560 k. rancholtatoth [sz.] (GyöngySzt. 3781.) J: ’redőz | falten, runzeln’ #

A szócsalád alapja, valószínűleg a ráncol belső keletkezésű, feltehetőleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →ránt² ’elszakít; húz’ lehet. A szóvég -szol gyakorító képző; vö. →boncol; vö. még vonszol (→von) stb.

A ránc elvonás. |  ⌂  A ránc valószínűleg elvonás a ráncol-ból. A származtatás nehézségét az okozza, hogy a ránc főnév korábbi előfordulású, mint a feltételezett alapszó.  ∼  Idetartozik: a ráncba szed ’redőz, ráncol’  (1536: Pesti: Fab. 13b) kifejezés, amelynek eredeti konkrét jelentéséből később létrejött az elvont ’rendre szoktat, szigorú fegyelemre kényszerít, megzaboláz’  (1708: Pápai Páriz: Dict.) jelentés is.

☞ MNy. 57: 302; TESz.; EWUng.→ ránt²