rák A: 1199 Racus [sz.] [hn.] (FNESz. Fertőrákos a.); 1395 k.  rak  (BesztSzj. 307.); 1435 k. rag (SoprSzj. 146.) J: 1 1199 ’páncélos testű, ollós állat | Krebs 〈Tier〉’ # (↑); 2 1585 ’sejtek kóros burjánzásával járó betegség | Krebs 〈Krankheit〉’ # (Cal. 156); 3 1856 ’el nem adható könyv | unverkäufliches Buch’ (NSz.) Sz: rákos 1199 [hn.] (↑) | rákászik 1395 k. rakaʒau [sz.] (BesztSzj. 308.) | rákász 1666 Rákaʃʒ (MNy. 42: 78)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. rak ’rák ‹állat; betegség›’; szlk. rak ’rák ‹állat›’, (N.), (R.) ’rák ‹betegség, ill. daganat›’; or. рак ’rák ‹állat; betegség›’; stb. [esetleg indoeurópai eredetű; vö. óind karkaṭas; gör. καρκίνος; stb.: ’rák’].  ⌂  Az orvosi műszó mind a magyarban, mind a szláv nyelvekben a lat. cancer ’rák ‹állat; betegség›’ mintájára jött létre; az ’állatfajta’ > ’egy fajta betegség, ill. daganat’ jelentésváltozáshoz vö. →béka, →csík¹ stb. A 3. jelentés a ném. Krebs ’rák; karcinóma; eladhatatlan könyv, mint remittenda’ átvétele.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 457; TESz.; EWUng.→ rákfene