puszpáng A: 1525 k. pwzpank (MNy. 11: 38); 1531 k. Puſpãgal (MKsz. 1984: 232); 1533 Pnzpan [ɔ: Puzpan] (Murm. 1323.); 1538 puʒpangfa (Pesti: Nomenclatura O4); 1560 k. pyspank (GyöngySzt. 3406.); 1577 puz pong fa (KolGl.); 1578 Puxpam, puzban (NySz.); 1585 Puszpán fa (Cal. 143); 1632 puczpam (Nyr. 43: 412); 1783 Buzbám (NSz.); 1788 Puszpánt [□] (NSz.); nyj. piszpáng (Csűry: SzamSz.) J: ’bukszus | Buchsbaum (Buxus sempervirens)’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (Kr.) pukspam ’puszpángbokor’, (T.) pugspâmen ’puszpángfából készült’, (h. kor. úfn.) puxpaumen ’ua.’, – ném. Buchsbaum ’bukszusbokor, puszpángfa’ [tautologikus összetétel a ném. Buchs ’ua.’ (< lat. buxus ’ua.’; vö. →bukszus) + Baum ’fa’ szavakból]. ≋ Megfelelői: cseh (N.), (R.) pušpan; le. bukszpan; stb.: ’puszpángbokor’. ⌂ A változatok többszörös átvételre utalnak. A puszpáng forma és a változatok nagy része a szó belseji mássalhangzó-torlódás enyhítésével, a k kiesésével jött létre. A szó végi g szervetlen járulékhang; vö. →bojtorján, →rozmaring stb. ⊚ Kertészeti szakszó.