pulpitus ∆ A: 1541 pulpitost, pulpitusra (MonÍrók. 3: 68) J: 1 1541 ’állvány, emelvény 〈különféle célokra〉; szószék | Gestell, Podium 〈zu versch. Zwecken〉; Kanzel’ (↑); 2 1600 k. ’olvasó-, írópolc | Lesepult, Schreibpult’ (BrassSzt. 28)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. pulpitus ’deszkaállvány, pult, dobogó’, (k.) ’szószék’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ang. pulpit ’állvány, emelvény; szószék, katedra; olvasóállvány, írópolc’; fr. pupitre ’ua.’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb.
☞ TESz.; EWUng.→ pult