pribék ∆ A: 1484 Pribegh [szn.] (OklSz.); 1494 prybech, pribech (Neumann: Registrum 815., 972.); 1535 k. prebegewkes (Zay: Lánd. 45); 1544–1546 prebigh (MonÍrók. 1: 239); 1618 Piribeki (NySz.) J: ‹fn› 1 1484 ? ’az ellenséghez átpártoló személy; hite- v. pártjahagyott személy | Überläufer; Abtrünniger’ (↑), 1494 ’ua.’ (↑); 2 1767 ’rabszolgakereskedő | Sklavenhändler’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Andrapodiſta a.); 3 1793/ ’hitvány, elvetemült alak; tolvaj, útonálló | Schuft; Dieb, Wegelageger’ (I.OK. 30: 261); 4 1820 ’kegyetlen ember; poroszló, hóhér | grausamer Mensch; Büttel, Henker’ (NSz.) | ‹mn› 1 1742 ’szökevény, az ellenséghez pártoló, áruló | abtrünnig’ (NSz.); 2 1751/ ’hitvány, semmirekellő | schuftig, nichtswürdig’ (NSz.); 3 1800 ’bősz, kegyetlen | grausam’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1872 ’csintalan, hamiskás, pajkos | schelmisch, ausgelassen’ (Nyr. 1: 380)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. prebeg ’ellenséghez átpártoló személy’ [< szbhv. pre [igekötő] + beg- ’fut, szökik’].  ⌂  Vö. még szbhv. pribegavati ’vkihez menekül, átpártol, átáll’; erre az igére alapítva az egykori pri- előtagú főnév is feltehető. – Az eredeti főnévi 1. jelentés főleg a törököktől vagy a törökökhöz átállókat jelölte. A további jelentések keletkezése mindenekelőtt a hitszegők és az árulók megvetésével magyarázható. A melléknévi 4. jelentés és a pejoratív jelentések viszonyához vö. →huncut.

☞ Bárczi: SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 446; TESz.; EWUng.→ üzbég¹