praktika A: 1535 k. prakthÿkaÿa (Zay: Lánd. 13); 1566–1573 praktikát [?] (MNy. 68: 89); 1575 prácticálni [sz.] (Heltai: Krón. 138a); nyj. paradikája, paraktikát (ÚMTsz.) J: 1 1535 k. ’gyakorlat, praxis | Ausübung; Praxis’ (); 2 1566–1573 ’mesterkedés | Machenschaft, Praktik’ ()

praktikus A: 1577–1598/ practicus (MNy. 74: 511); 1800 Praktikos (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1808/ nem-praktikus (NSz.) J: 1 1577–1598/ ? ’〈vmiben〉 járatos, gyakorlott; tapasztalt, ügyes | (einer Sache) kundig, gewandt; erfahren, geschickt’ (), 1795 ’ua.’ (NSz.); 2 1655 ’mesterkedő, fortélyos | pfiffig, Machenschaften treibend’ (MHH. 23: 233); 3 1800 ’gyakorlati, a gyakorlatot illető | die Praxis betreffend; praktisch’ (); 4 1808/ ’gyakorlatias, leleményes; célszerű, hasznos | findig, praktisch; zweckdienlich’ # ()

praxis A: 1632 praxissabol (MNy. 84: 251); 1802 praksisban (NSz.); 1881 práxisa (NSz.) J: ’gyakorlat | Praxis’

praktizál A: 1648 practizáló [sz.] (NySz.); 1770 praktizállyák [l-j] (NSz.) J: ’(rendszeres) gyakorlatot folytat | praktisieren’

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat.  (k.) practica ’gyakorlat; mesterkedés, fondorlat; megegyezés, szövetkezés’ [< gör. πρακτική (ἐπισήμη) ’hasznos ismeret, képesség; gyakorlat’] | lat., (k.) practicus, -a, -um ’gyakorlati’ [< gör. πρακτικός ’tevékeny, aktív; gyakorlati’] | lat. praxis ’eljárás, módszer, működés; gyakorlat’ [< gör. πρᾶξις ’tevékenység; cselekvés’ < gör. πράσσω ’tevékenykedik, cselekszik’] | lat.  (k.) practizare, (h.) practisare: ’praktizál, gyakorlatot folytat’.  ≋  Megfelelőik: ném. Praktik ’mesterkedés, fogás, fortély, praktika, tapasztalat’, praktisch ’gyakorlati’, Praxis ’gyakorlat, alkalmazás, tapasztalat’, praktizieren ’praktizál, gyakorlatot folytat’; ang. practic ’gyakorlati’, praxis ’gyakorlat, alkalmazás, tapasztalat’, practise ’praktizál, gyakorlatot folytat’; stb.  ⌂  A praktikus szó végi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. Az os végű változat a görög alakot tükrözi. A praxis szó belseji ks-es, ill. ksz-es kiejtéséhez vö. →bukszus, →iksz, a szó végi s-hez pedig vö. →agilis, →április stb.

TESz.; EWUng.